Legjobb budapesti levesek II. - Tom yum kai és tom ka kai

Azt, hogy mennyire szuperek a levesek a Kis Parázsban (Kazinczy u. 7., 1075) már tavaly is megírtam a Teknőslevesen, ma megint kipróbáltam és bátran állítom, hogy hihetetlenül jó a Tom yum kai és a Tom ka kai (illetve ezek rákos változatai a Tom yum koong és a Tom ka koong).

A hely (tényleg elég kicsi, jobb nem csúcsidőben menni)

A tom yum (ต้มยำ) csípős, citromos thai illetve laoszi leves, bár népszerű a környező országokban is (Malajzia, Szingapúr, Indonézia). A tom yum elnevezés két thai szóból ered: 'tom' és 'yam'. A 'tom' a főzési eljárásra utal, a 'yam' pedig a thai csípős, savanyú salátára utal - így a tom yum lényegében csípős, savanyú leves. Az alapvető összetevői: csirke alaplé, thai citromfű, galanga, kaffír lime levél (nem, az bizony nem babér), lime citrom leve, halszósz és chili. A mai, elterjedt verziókban van gomba is (ahogyan a Kis Parázsban is tesznek bele). 

A tom ka kai (ต้มข่าไก่) szó szerinti jelentése "csirke galanga leves" és annyiban különbözik a tom yum-tól, hogy ebben galanga és kókusztej is van. Ízre inkább édes-savanyú, nem csípős. Nyamiii.

Tom ka koong (citromfüves, kókusztejes rákleves)  - ronda kép, finom leves!

Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok érvényesek 2019. december 2-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.