Üdv a Babramegyen!

A kollégiumban még tésztát sem tudtam főzni, de addig lelkesített a főzés öröme, amíg szép lassan belejöttem és 2012-ben elkezdtem a saját gasztroblogomat, a Babramegyet írni.  Időközben lediplomáztam és pszichológusként dolgozni kezdtem, de nem szűnt meg a gasztronómia iránti szenvedélyem. Közben rájöttem, hogy leginkább azokat az eseményeket szeretem, ahol együtt főzhetünk és ehetünk másokkal, éveken keresztül szerveztem lakáséttermeket az albérletünkben: volt már perzsa, grúz, marokkói, libanoni, izraeli vacsoránk. Csináltunk mindenféle tematikus pop up főzést a Lumen Zöldségesben is, mint a gőzbuci fesztivált, vietnámi nyári tekercs és ázsiai taco fesztivált. A blog mellett három-négy éve írok rendszeresen a Street Kitchen magazinba is, minden érdekel, amit meg lehet enni. 

Fotó: Csizik Balázs

Utóbbi években leginkább a jó minőségű hazai alapanyagok felkutatása, és a helyi és szezonális zöldségekből, gyümölcsökből való főzés érdekel. 

2020 decemberében jelent meg az első ilyen témájú szakácskönyvem Idei, hazai, zöld címmel.

A recepteken kívül rengeteg hasznos tipp is található a könyvben a zöldségek vásárlásához, tárolásához és a környezettudatos étkezéshez.

Megkértem a barátaimat, hogy írjanak nekem kérdéseket: mit akarnának rólam tudni, ha először olvasnák a blogomat:

Mi a kedvenc ételed?

Se nem helyi, se nem szezonális, de a legjobban a lazacos sushit szeretem. És a tejfölös túrót.

Vega vagy?

Esetenként eszem húst és halat is, de mind saját magunk, mind a környezetünk szempontjából is a legjobb döntés sok zöldséget enni, úgyhogy zöldségközpontúan eszem (“plant-based diet” mondaná az angol). Abszolút ámulatba ejtenek a zöldségek, gyümölcsök, lenyűgöz a sokféleségük, úgyhogy nagyon szeretek piacra járni. Bee Wilson írja Way we eat now című könyvében, hogy ott esznek sok zöldséget és gyümölcsöt (pl. Dél-Korea), ahol azért értékelik őket nagyra, mert csodálatosak és finomak, nem pedig azért, mert egészségesek. Jó lenne többet örülni annak, hogy ehetjük őket. 

Mi legyen otthon mindenképpen hozzávalókból és fűszerekből?

Legyen mindig az otthon, amiből gyakran eszel, mert ha éhesen mész vásárolni, annak mindannyian tudjuk mi a következménye (nálam mindig vannak itthon magok a szekrényben pont emiatt).

Melyik a leggyakrabban használt konyhai eszköz?

Saláta centrifuga és a fémnyelű fogó. 

Mi a legszebb, legérdekesebb tárgy a konyhádban?

A legszebb tárgyak a konyhámban a tányér gyűjteményem, amiket a fotózáshoz használok. Az évek során egy egész szekrénnyi gyűlt össze az olyan tányérokból és tálakból, amiből nincs két ugyanolyan. A könyvem megjelenésére  pedig megajándékoztam magam egy csodás, piros Le Creuset öntöttvas edénnyel, imádom!

Mit csinálsz, amikor pszichológuskodsz?

Magánrendelésben dolgozom tanácsadó szakpszichológusként, ami azt jelenti, hogy olyan felnőttek jönnek hozzám, akiknek van valamilyen aktuális megakadásuk, krízisük az életükben. Két-három éve traumaterápiával is foglalkozom, egy EMDR nevű módszerrel dolgozom. 

Te is utálsz mosogatni?

Igen!

Mik voltak a kezdeti ügyetlenkedések?

Sütöttem tortát, amibe elfelejtettem lisztet tenni, előfőztem (sic!) majd szárazra sütöttem egy szerencsétlen csirkét, lekvárba sót tettem, végtelen mennyiségű dolgot odaégettem, túlfőztem, túlsóztam, túlborsoztam, és még lehetne sorolni. Ezen a szakaszon mindenkinek át kell esni, aki valami újat tanul, eleinte minden lehetséges dolgot el fogunk rontani, aztán belejövünk. Mindig lehet hibázni, csak nem szabad a dolgot abbahagyni. 

Van, amit most is elrontasz?

Ó, abszolút, valamiért azt, hogy a reszelt cukkiniből és tökből ki kell facsarni a nedvességet rendszeresen elfelejtem. De most leírtam ide, úgyhogy remélem megjegyzem. 

Receptből főzöl vagy fejből egy hétköznapi vacsorához?

Szeretek megnézni recepteket, de szinte sose tartom be őket. Viszont néha a saját receptjeimet is meg kell néznem, mert nem mindig emlékszem rájuk.

Kik inspirálnak?

Mautner Zsófi (Chili és Vanília), mert soha nem ad ki a kezéből olyat, ami nem tökéletes, Yotam Ottolenghi, mert kiapadhatatlan a kreativitása és Samin Nosrat, mert hiteles és szerethető. 

A blogon lévő tartalmak, ajánlók mind a személyes ízlésemet tükrözik, azokért anyagi kompenzációt nem kapok. A blogon megjelenő képek - ha másképp nincsenek jelölve - a saját tulajdonomat képezik, azok felhasználása engedélyhez kötött. 

Ha nem szeretnél lemaradni a posztokról vagy a könyvem megjelenéséről, akkor kövess Facebookon vagy Instagrammon is!