Van ez a nátrium-glutamát (MSG) nevű dolog, amit szinte minden ázsiai étel hozzávaló listáján olvasol, sőt, egyes kínai éttermekben a só mellé, kis tálkában ki is készítik ezt a gyanús port. És épeszű emberben fel is merül a kérdés, hogy miért szórna mesterséges ízfokozót a kajájára? A vicc viszont az, hogy a nátrium-glutamát épp ugyanolyan természetes vegyület só alakú formája, mint az asztali só, a nátrium-klorid. Akkor miért tartja mindenki az egészséges étkezés ellenségeként számon?
Nem új keletű a vita, ami a nátrium-glutamátot lengi körül: ártalmas-e az emberi szervezetre vagy sem? A vegyületet egy japán tudós, Kikunae Ikeda izolálta 1908-ban, még pedig tengeri algából. Ő jött rá, hogy a japán alaplé, a "dashi" egy egészen sajátságos ízzel rendelkezik, ami nem írható le a négy alapíz egyikével sem (ez lett aztán az umami). Ő hozta létre a só alakú formáját, amit így az ételhez lehetett adni, anélkül, hogy algát kellene belefőzni. Rossz hírbe a glutamátot a 1960-as évekbe hozták, amikor egy a The New England Journal of Medicine-ben megjelent olvasói levél a "kínai étterem szindrómáról" számolt be, ahol a szerző zsibbadásról, gyengeségről és fejfájásról panaszkodott, mondván, hogy ezek minden bizonnyal a nátrium-glutamát fogyasztásának a következményei. Kutatások évekkel később sem tudták bizonyítani ezt az összefüggést, de a glutamát egészségkárosító reputációja évtizedekig fennmaradt.
Az Amerikai Kémiai Társaság ezért most egy videóban is igyekszik elmagyarázni, hogy a normál mennyiségben fogyasztott glutamát egyáltalán nem káros az emberi egészségre:
A kérdés talán inkább az, hogy mivel az MSG valóban jelentősen fokozza az ízeket, érdemes-e nekünk minden ételt felturbóznunk vele, hiszen így egyre kevésbé leszünk érzékenyek a hozzávalók, eredeti, természetes ízére.