Samin Nosrat nevével egy fél évvel ezelőtt találkoztam, amikor Micheal Pollan könyveit olvastam és az egyikből készült Cooked című dokumentum sorozatát néztem a Netflixen (amit mindenkinek nagyon ajánlok). Itt bukkant fel ez a vidám, nevetős, mókás, iráni származású amerikai lány (nő?), aki megtanította Pollant is főzni. Aztán egy pár hónappal ezelőtt az összes amerikai általam követett gasztrooldalon sorra jöttek a jobbnál jobb kritikák Samin Nosrat "Só, zsír, sav, hő" című első saját könyvéről és a hírről, hogy októberben az ő könyvéből is Netflix minisorozat készül. A Netflixes minisorozatot már önmagában azért megéri megnézni, ahogyan szembe megy azzal a sztereotípiával ahogy a legtöbb utazós-főzős show arról szól, ahogy a fehér férfi felfedezi a világot, a legtöbb otthoni-főzős show pedig arról, ahogyan a fehér nő otthon főz. Nosrattal végre egy olyan bevándorló, fiatal nő kerül a képernyőre, akiből nem sokat láttunk eddig.
A sorozat azonban inkább a kezdőknek szól, remek kedvcsináló, de az igazán nagy dobás maga a könyv. Idén megállás nélkül kapta az elismeréseket (2018 James Beard General Cookbook of the Year, 2018 Fortnum & Mason Debut Cookbook, 2018 Julia Child First Book Award...), egy rossz szót nem lehetett róla sehol olvasni.
És nem is véletlenül, ez tényleg az év szakácskönyve. Ha nem az évtizedé. Kevés szakácskönyvről mondható el, hogy mindenkinek szól, mégis Nosrat könyve egyaránt tökéletes bevezető kezdő szakácsoknak, remek ötletgyűjtemény középhaladóknak (mint amilyen én vagyok) és hasznos összefoglaló profiknak is. Az első négy fejezetben összefoglalja a só, a zsír, a sav és a hő biokémiáját, hatásmechanizmusait, felhasználási módjait. Nem csak elvárja, hogy vakon kövesd az általa bemutatott recepteket, hanem jó tanárként el is magyarázza a háttérben húzódó alapelveket, hogy értsd mit miért csinálsz a konyhában.
De nem csak érhetően elmagyarázza a konyhai kémia alapjait (hasonlóan Jeff Potter Cooking for Geeks könyvéhez), hanem bemutat alap technikákat, trükköket, rendszerezési elveket (pl. koordináta rendszerben mutatja meg a különböző salátaféléket), emellett az elkészítési fajtákat is rendszerezi teljesen átláthatóvá és érthetővé téve a különböző konyhai eljárásokat (pirítás, roston sütés, párolás, stb.)... Megérted belőle, hogy miért kell a zöldségeket és a tésztát legalább tengersós vízben főzni, miért kell minden húst előre besózni, miért ne spórolj az olívaolajad árán és pláne miért ne őrizgesd sokáig, miért tegyél pár csepp citromot a rántottádba és miért adj egy kis ecetet az alaplédhez és mihez milyen hőmérsékletű elkészítési módot válassz. Mindezt nagyon érthetően, közvetlenül, kedvesen magyarázza el, mintha csak egy lelkes, szuper magántanárod volna. Külön nagyon imádom, hogy (Wendy MacNaughton grafikus közreműködésével) összefoglaló ábrákkal tanít meg az alapvető elvek használatára. Mindet kitenném a konyhám falára.
A könyv második felében nemcsak minden alapvető recept megtalálni (alaplevek, szószok, öntetek, a csirke 13 elkészítési módja), hanem könnyen megvalósítható receptek sokaságát is bemutatja (chilivel párolt sertéshús, marokkói kofta, szicíliai saláta, ragyogó káposztasaláta). Ez egy olyan szakácskönyv, amit nem csak érdemes megvenni, hanem a konyhában érdemes tartani, ahol mindig kéznél van.
Magyarul november végén a Park Kiadó gondozásában jelenik meg. UPDATE: Megjelent, kapható a könyvesboltokban és online is az alábbi linken
Roston sült sütőtök, zsálya és mogyoró (Samin Nosrat: Só, zsír, sav, hó című könyvéből)
- 1 közepes sütőtök (nyersen, feldarabolva kb. 900gr)
- olívolaj (kb. 3 evőkanál)
- 1 tk só
- 1 csokor fodros kel (én a Zsámboki Biokertből szoktam venni, szombatkonként a Mom Biopiacon, vasárnap a Szimpla piacon vannak)
- fél lilahagyma
- 1 evőkanál vörösborecet
- 150ml barnított vajas vinaigrette (2 ek apróra vágott salottahagyma+2 ek balzsamecet + 2ek vörösborecet +8ek barnított vaj)
- 225 gr kruton (száraz kenyérből egyszerűen készíthető: feldarabolva sütőben megpirítva)
- 450ml napraforgó olaj
- 16 zsályalevél
- 100gr pirított mogyoró (nálam most épp diókerült rá)
Melegítsd előa sütő 220 fokra. A sütőtököt pucold meg, szeleteld majd negyedeld fel. Egy nagyobb tálba helyezd őket, öntsd rá az olajat, sózd meg és alaposan keverd össze, hogy az olaj mindenhol befedje. Tedd egy sütőpapírral bélelt tepsibe és süsd őket addig, amíg megkaramellizálódnak (kb. 30 perc).
A fodros kelt úgy tisztítsd meg, hogy a keményebb szára mentén szeld végig és vágd le a leveleket róla. A levágott leveleket aprítsd fel.
A fél lilahagymát szeleteld fel és öntsd rá a vörösborecetet, majd hagyd pácolódni 20 percre (így elveszti a hagyma a kesernyés csípősségét).
A vinaigrette-hez egy kis lábosban forrósítsd fel a vajat egészen addig, amíg barna nem lesz (és enyhén dió illatú), szedd le róla a habot, majd keverd hozzá a kétféle ecetet és felvágott hagymát.
Egy magas falú serpenyőben forrósítsd fel a napraforgó olajat és 4-5 levelenként süsd meg a zsálya leveleket. Elég nekik 30 másodperc és ropogósra pirulnak!
Ha megsült a tök, tedd egy tálba a fodros kelt, halmozd rá a tököt, a lilahagymaszeleteket (a pácolásra használt ecetet tedd még félre), a krutont, öntsd rá a vinaigrette-t, morzsolt rá a ropogós zsályát és a pirított mogyorót. Kóstold meg és ha nem elg savanyú, használd a félretett ecetet az ízek kerekítésére.
