Érdekes dolog ez a fehérrépa, egészen sajátos és erős íze van, emlékszem mennyire utáltam gyerekkoromban (családi sztori, hogy a teraszon hűlni hagyott húslevesből reggelre egy kóbor kutya mindent kilefetyelt, csak két árva fehérrépát hagyott a lábos alján...). Szegény fehérrépa mellőzött egy zöldség, Angliában, Amerikában nem nagyon használják, helyette ezeken a területeken a paszternák (parsnip) a népszerű (jól megtermett fehérrépának tűnik, de nem ugyanaz a zöldség ám, nem összekeverni!). Angol nyelvű receptekben még a "turnip" nevű zöldséggel találkozni, amit szintén helytelenül fehérrépának szoktak gondolni és fordítani, pedig az a tarlórépa..
Gondoltam itt az ideje rehabilitálni a levesbe száműzött fehérrépát: íme egy szendvics, amiben klasszul érvényesül a sajátos aromája
Hozzávalók:
- 4 szelet rozskenyér
- 1 nagy fehérrépa vékony szeletekre vágva
- 2 érett körte vékony szeletekre vágva
- 5 dkg kék-sajt
- fél pohár tejföl
A fehérrépát vékonyan felkarikázzuk, a nagyobb darabokat félbevágjuk és olajon egy serpenyőben megdinszteljük. Eközben előmelegítjük a sütőt, a kenyér szeleteket megkenjük tejföllel, ráhalmozzuk a fehérrépát és a körteszeleteket (legyen jó édes, érett körte!), majd rámorzsoljuk a kék-sajtot. Mehet a sütőbe 5 percre, hogy ráolvadjon a kék-sajt és tá-dá, kész is!
