Abban az őrült szerencsében volt részünk, hogy JCS-vel az elmúlt egy hónapot végig stoppoltuk Grúziában (és kicsit Örményországban is). Nehéz megmondani, hogy mi volt a legjobb, de egész biztosan a legjobb dolgok közé tartozott, hogy a grúzok tényleg mennyire hihetetlenül vendéglátóak. Amellett, hogy szuper könnyen ment a stoppolás és 5 perc alatt felvettek minket bárhol, nem egyszer hívtak meg ebédelni, chacházni (a helyi törkölypálinka, uff) vagy szereztek nekünk szállást az éjszakára.
Grúzia
És a konyhájuk, te jó ég! Nyilvánvalóan végig ettem (majdnem) az összes grúz specialitást és bátran állíthatom, hogy abszolút szerelmes vagyok a grúz gasztronómiába!! A klasszikus közel-keleti hozzávalók és sok-sok zöldség mellett tömérdek dióféle, új ízkombinációk, szuper péksütemények és rengeteg friss fűszernövény! Úgyhogy most két hosszas összefoglaló poszt jön a grúz kajákról, aztán pedig a következő hetekben egy csomó recept, amiket kint tanultam vagy éppen itthon fogok kikísérletezni. Aggodalomra pedig semmi ok, abszolút minden hozzávaló beszerezhető itthon is.
Khachapuri* - ხაჭაპური
A legismertebb grúz ételek egyike: a sajttal töltött lepénykenyér. Sokféle verziója van formára és a tészta textúrájára nézve is, régiónként változik, hogy hol melyiket eszik. A sajt típusa is változó, mégis leggyakrabban sulguni van benne. Ahogy a török étkezések mellé az ayran is elkél, úgy a grúz péksüteményekhez is jólesik a joghurtszerű tejtermék, a matsoni.
- Khachapuri Adjari/adchari hajó formájú tésztában középen van a sajt, amire tűzforrón rádobnak egy nyers tojást és egy darab vajat, majd összekeverik a sajtos töltelékkel
- Khachapuri Imeruli: kerek tésztájú péksütemény, ahol belül van a sajt
- Khachapuri Megruli: az imerulihoz hasonló, de még a tetején is van sajt
- Khachapuri Abkhazi: több rétegű tészta, kicsit a lasagna-hoz hasonló
- Khachapuri Penovani: négyszögletes formájúra hajtogatott tészta, általában kisebb mint a többi
Többféle khachapuri, többféle tészta
Személyes kedvenc az adjarian khachapuri, remek dolog reggelire! Ez volt az első dolog, amit Grúziába megérkezve megkóstoltunk, elég jól megadta az alaphangulatot. :) Kutaisi városában a Baraka nevű helyen (Tamar Mepe 3) lehet olcsón és jót kajálni, többek között khachapurit és lobianit is.
Adjarian khachapuri
Helyi néni süti nekünk otthonában az imeritan khachapurit, miközben a bácsi tisztes távolságból figyeli az eseményeket
Lobiani - ლობიანი
Fűszeres babkrémmel töltött kerek lepénykenyér. Jellemzően Szent Barbara napján (december 17.) fogyasztják, azért persze egész évben megtalálható majdnem mindegyik pékségben.
Lobiani, ami legalább akkora volt, hogy ketten is jól laktunk vele
Izmos nénik készítik Batumi városában a napszakonként változó péksütemény kínálatot
Pkhali/mkhali - ფხალი
Mint arra szép lassan rájöttem, a pkhali a zöldségből, dióból és gránátalmából készült krémes saláták gyűjtőneve, amit leggyakrabban spenótból készítenek, de létezik például céklás változata is. Ahány helyen jártunk, gyakorlatilag annyi félét ettünk, nem hiszem, hogy létezne egy konkrét pkhali recept. Annyi biztos, hogy dió, friss koriander, karakteres fűszerek, ecet és gránátalma mindenképp kerül bele. Ami különösen klassz, hogy a céklás változatba nem csak a cékla gumóját, hanem a levelét is beleaprítják.
Badrijani nigvzit - ნიგვზიანი ბადრიჯანი
Szuper diókrémmel (bazhe) töltött padlizsánszeletek. Na ez is olyan, hogy ahány helyen jártunk, gyakorlatilag annyi félét ettünk belőle: volt, hogy belegöngyölték a krémet, vagy csak rátették, a krém néha kicsit fokhagymás, más helyen pedig tojásos. Azért itt is igaz, hogy a sok dió, fűszerek, kis ecet és gránátalma szirup sosem árt (mondjuk mi az, aminek árt? :) )
Diós padlizsánszeletek, háromféle pkhali és a háttérben az imeritan khachapuri (az egyik stoppunk a grúz zöld párt egykori alapítótagja volt, aki ragaszkodott hozzá. hogy meghívjon minket ebédelni)
Pkhali és diókrémmel töltött sült paprika szeletek, mit nem lehet ezen nem imádni?!
Khinkali - ხინკალი
A másik legismertebb grúz kaja a hússal vagy krumplival vagy sajttal töltött vízben főtt tésztabatyuba. Koncepciójában a pierogihoz vagy raviolihoz hasonlít, azonban kicsit máshogy csavarják a batyukat és méretében is nagyobbak társaiknál. Kétféle húsos változata van a kalakuri (petrezselymes, korianderes) vagy khevsuruli (zöldfűszerek nélkül). Előételként eszik, kikérnek asztalra fejenként négyet-ötöt belőle. Enni sem akárhogyan kell: a villát a tönkbe szúrva jó alaposan megborsozzák, majd a batyuba beleharapva kiszívogatják a húsos levet. A batyu elfogyasztása után pedig a tészta csonkot otthagyni illik a tányéron. Ezen a linken mutatják lépésről lépésre az elkészítését.
Khinkali <3 <3 <3
Ostri & sinori - ოსთრი & სინორი
Az egyik legszuperebb élményünk volt, hogy felmentünk az Adjarian hegyekbe, mert úgy tudtuk, hogy augusztus első hétvégéjén hagyományőrző fesztivál van Beshumiban. Hát nem volt. Vagy legalábbis nem azon a hétvégén, ennek ellenére (vagy épp ezért) sikerült teljesen kimaxolni azt a két napot, nagyon sok chachát inni a helyiekkel és elfogyasztani a legcsodálatosabb ebédünket. Az egyik néni főzött nekünk ostrit, paradicsomos marharagut rengeteg korianderrel és készített sinorit, ezt a vajban és sajtban főtt hullámos tésztát. És ezt most nem csak azért mondom, mert előbb ittuk a pálinkát és utána ettünk, DE ez az kettő együtt egyszerűen annyira végtelenül jó volt, hogy azt leírni is nehéz. A tésztához még kaimak/kaimagh is járt (valahol a vaj és a tejszín közötti tejtermék).
Ostri, sinori és kaimak az adjarian hegyekben
A sinori reggelire is tökéletes, sajtokkal, túróval és friss zöldséggel csodálatos volt a másnapos gyomorba :)
*A grúzoknak saját abc-jük van, így az ételek nevei latin betűkre átírva néha többfélék is lehetnek
Következő posztban jönnek még csodás ételek: lobio, abkhazura, chakapuli, satsivi, pelmeni, churchkela és társaik