Szóval az elmúlt 1 hónapban végigstoppoltuk és ettük Grúziát a Fekete tenger partjától a Kaukázusi hegyekig, úgyhogy bátran állíthatom, hogy egészen átfogó képet kaptunk a grúz konyháról, ami legalább annyira változatos, mint amennyire Grúzia éghajlata az (legalább öt különböző éghajlati zónája van a szubtrópusitól a szinte sivatagosig). Szuper hasznosnak bizonyult, hogy még indulás előtt megtanultam tíz-tizenöt grúz étel nevét, így amikor nem beszéltünk semmilyen közös nyelvet a helyiekkel, akkor cirkuszi mutatványként felsoroltam az étel neveket és máris befogadtak minket a szívükbe. Egyébként sem árt készülni: a kevésbé turistás helyeken az étlap bizony csak grúz betűkkel van...
Lobio - ლობიო
Hagyományosan egy ilyen agyagedényben sült paradicsomos babragu a lobio, jó sok fűszerrel és friss korianderrel. A babot ebben az edényben áztatják pár órán keresztül, majd friss vízzel és fűszerekkel (szárított koriander, görögszéna, oreganó, chili, fokhagyma) felteszik főni, a pirított hagyma és a paradicsom pedig később kerül bele.
Pelmeni "sajt sapkával"
A lobio agyagedényében készített, tulajdonképpen orosz eredetű ez a viccesen kinéző étel. A pelmeni hússal töltött főtt kisebb tésztabatyuk, amit ez esetben egy tejszínes szószban főznek ki, majd az edényt egy sajtos kelt tésztával zárják le, ami a főzés során sapka formájúra fújódik.
Akbhazura - აბხაზურა
Abházia tisztázatlan státusú terület a Fekete tenger partján, Grúzia és Oroszország között fekszik (de facto független, azonban ezt csak néhány állam ismeri el, a világ nagy része Grúzia részének tekinti). Az ő specialitásuk a gránátalmamagos fűszeres húsgombóc, illetve lényegében kolbász, hiszen a húst a sertés hashártyájába töltik és úgy sütik ki. Elsőre kissé bizarrul hangzik, de tulajdonképpen semmivel sem rosszabb mint ha disznóbélbe lenne töltve, sőt! (Egyébként én bármit, tényleg bármit meg tudok enni, amit a helyiek esznek körülöttem, de voltak olyan pontjai az útnak, amikor JCS nem bírta tovább a gyűrődést és gyakorlatilag elrohant az asztaltól.. Nehéz dolgok ezek)
Chakapuli - ჩაქაფული
Ó, ó, hát ez valami egészen remek dolog, pedig nem is vagyok nagy tárkony rajongó! Grúz testvéreink elég kevés bárányt esznek (marhából viszont többet láttunk az út során, mint ahány embert), viszont amikor esznek, akkor egészen csodálatos dolgot művelnek vele. A chakapuli tárkonyban, fehérborban és szilvaszószban főtt bárányborda. Tbilisiben a Restorani Alani (Gorgasali 1) nevű helyen ettünk egészen csodásat, jó kis cupákos, zsíros hússal, mert az úgy a jó!
Satsivi - საცივი
Azt hiszem, ha a grúz konyhát egyetlen szóval kellene leírni az a diószósz lenne. Mindenfélét készítenek dióval, egyrészt az előző posztban leírt pkhalit és badrijani nigvzit-et, ahol a diószósz enyhén savanykás a hozzáadott ecettől vagy gránátalma sziruptól, emellett pedig vannak a főtt ételek, mint amilyen ez a diószószos csirke. Egy tipikus grúz fűszerkeveréket használnak ehhez a recepthez, a khmeli szuneli-t, amiben egy egész sor szárított fűszer van, még felsorolni is hosszú... (koriander, kapor, bazsalikom, babérlevél, majoranna, görögszéna, petrezselyem, sáfrány, bors, zeller, kakukkfű, menta...). Diószósz pedig aztán kerülhet halra is, sertésre, marhára vagy csak a kenyérre kenve is.
Churchkhela - ჩურჩხელა
Na akkor a végére egy desszert: a grúz Snickers-nek becézett édesség, ami lényegében egy zsinegre felfűzött diósor, amit gránátalmaszirupba vagy szőlőlébe mártogatnak (a gyertyaöntéshez hasonlóan). Azt kell mondjam, hogy nem volt teljesen meggyőző ez a gyümölcs szirupos bevonat, de tekintve, hogy volt vagy harmincféle, talán csak nem kóstoltunk eleget. :)
A kedvenc recept megosztó oldalaimat nézegetve azt kell mondjam, hogy abszolút fel nem fedezett kincs a grúz konyha - valószínűleg a saját abc-jüknek és az orosznak, mint elsődleges idegennyelvnek köszönhetően. Egy-két ételről alig van recept angolul a neten, magyarul pedig pláne hiány van. A következő hetekben ennek a misszionáriusi feladatnak igyekszem megfelelni és szép számmal posztolni a grúz recepteket. :)