Grúziából hazatértünk óta gyűjtöm a bátorságot, hogy itthon is megpróbáljam elkészíteni a leggrúzabb grúz ételt: a khinkalit (ხინკალი). Ezt a koncepciójában a pierogihoz vagy raviolihoz hasonlító töltött tésztabatyut előételként eszik, kikérnek asztalra fejenként négyet-ötöt belőle és borssal jó alaposan megszórva eszik. Kétféle húsos változata van a kalakuri (petrezselymes, korianderes) és a khevsuruli (zöldfűszerek nélkül), de létezik sajttal vagy krumplival töltött khinkali is. Mivel külön művészetnek tűnt tökéletesen megcsavarni a tésztabatyukat (még a Kaukázus szakértő Pite barátunknak is csúfos kudarcba fulladt legutóbbi kísérlete), ezért nem mertem hozzáfogni, de valójában pofon egyszerű megcsinálni (ha el tudjunk engedni, hogy olyan tökéletesen csavarodjon, mint a grúz néniknek). Különösen társasággal együtt remek móka a gyurmázásnak nekifogni (pláne némi borral együtt).
Viszont, előre nem lehet elkészíteni: ha a tésztát nyújtod ki előre, akkor a tészta szárad ki, ha előre meg is akarnád tölteni, akkor a vizes töltelék eláztatja a tésztát (velem pedig még soha egyik sem történt meg és soha nm pucoltam utána az egész konyhát és mindezt szimplán bölcsességből tudom!!!!44)
A lisztet a vízzel a sóval és a tojással jó alaposan összekeverjük és addig gyúrjuk, amíg egységes nem lesz a textúrája, kb. így:
Aztán kinyújtjuk a tésztát és egy pohárral kiszaggatunk belőle 8-9 kör alakú formát, majd a maradék tésztát összegyúrjuk, újra kinyújtjuk és kiszaggatjuk a maradék 6-7 formát, pont mint a pogácsánál, kb. így:
Összesen 15-16 darab khinkalit kell kapni, amit aztán egyesével tovább nyújtunk, hogy szép lapos lepénykéket kapjunk.
Közben a darált húst összekeverjük a hagymával, a fokhagymával és a fűszerekkel. A vizet apránként adagoljuk hozzá és folyamatosan "masszírozzuk" bele a hús keverékbe, hogy a hús minél több vizet felvegyen. Ez egy elég fontos lépés, mert így lesz a khinkalin belül jó szaftos lé és nem csak egy száraz fasírt :\. A húsnak így kell festenie:
A kinyújtott lepénykék közepére teszünk egy evőkanálnyi tölteléket és a szélétől indulva szépen összehajtogatjuk a tészta szélét. A helyes tekergetés, csavargatás érdekében tessék megtekinteni az alábbi videót:
Az eredménynek így kell festenie:
Aztán az elkészült csomagocskák mehetnek a 1,5 liter forrásban lévő sós vízbe: 7 perc alatt főnek tökéletes állagúra:
Az elkészült khinkalikat kizárólag frissen, gőzölögve érdemes enni, mert nagyon gyorsan kiszárad és akkor már nem akkora élvezet. A batyukat a csonkjuknál fogva kell megragadni, majd jelentős mennyiségű borssal megszórni. Az első óvatos harapás után lehet a szaftot kiszívogatni és elrágni a batyut. A csonkot pedig kötelező a tányéron hagyni, Grúziában elég nagy taplóságnak számít megenni (persze, ha nem látja egyetlen igazi grúz sem, akkor meg minek otthagyni :) )
Igaz, hogy munkaigényes étel, viszont csodálatosan finomak, egy hideg őszi estén jobbat nem is lehet kívánni!
BÓNUSZ!!! ez pedig a világ legnagyobb khinkalija (köszi a képet, Pite :) ):
