Ez itt a vallomások ideje: két olyan gasztro reality van, amit nem bírok nem nézni. Az egyik a The Taste, a másik a Top Chef Masters.
Őszintén nem bírom elviselni a reality show-kat, még a főzős témájúakat se nagyon, mert bosszantanak a személyes drámázások, rivalizálások és média által kihasznált és mindenki által kinevetett kisemberek. De van két kivétel, amit nem tudok nem nézni. Az egyik kedvenc az ABC-n futó The Taste, aminek most indult a harmadik évada, ahol amatőr és profi séfek versenyeznek egymással és az ételeket a zsűri anélkül értékeli, hogy tudná ki készítette melyiket. Amitől érdekes ez a műsor, hogy a négy zsűri között, Nigella Lawson és Ludo Lefebvre mellett ott van a két kedvenc szakácsom: Anthony Bourdain, az egyik legjobb gasztro könyv a Kitchen Confidential írója és a CNN-en futó Emmy díjas ismeretterjesztő műsorának, a Anthony Bourdain: Parts Unknown műsorvezetője és Marcus Samuelsson, az etióp származású, de Svédországban felnőtt szakács zseni (róla lelkendeztem már korábban itt). Már önmagában őket nézni megéri, de minden héten újabb és újabb vendég zsűrik vannak (pl. José Andrés, David Kinch), akik betekintést adnak az amerikai gasztro szcéna krémjébe.
Promo még az első évadból
A másik a Bravo TV-n futó Top Chef Masters, ami a Top Chef eredetileg amatőr szakácsokat versenyeztető reality spin-offja. A sorozat izgalma, hogy a legnagyobb szakács nevek versenyeznek egymással, és mivel szinte mindenki ismeri egymást, vagy főzött már együtt, nem a drámára van kihegyezve, hanem sokkal inkább a szakmára és a teljesítményre (sokkal többet segítenek egymásnak, mint a hagyományos versenyeztető realitykben). Az izgalmas viszont itt is az, hogy meg lehet ismerni a szakma nagyjait (indult már Marcus Samuelsson és Ludo Lefebvre is a műsorban), de felbukkan az őrülten zseniális és sokszínű Rick Bayless, a szokatlan alapanyagokkal dolgozó Chris Cosentino vagy az ázsiai konyha legcukibb nagymestere, Takashi Yagihashi. A zsűriben meg többek között a Saveur magazin főszerkesztője, James Oseland és a New York Times egykori kritikusa Ruth Reichl (könyvajánló tőle itt)
Kicsit béna promo, ennyire nem drámai a helyzet
Csak nem szabad leülni éhesen nézni a részeket...