A hajdina a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozik, a hétköznapi életben mégis a gabonafélékhez sorolják, mert lisztes magját a búzához hasonlóan fogyasztják, pedig valójában a sóska és a rebarbara rokona. Közép-Ázsiában őshonos, Indiában vagy Kínában háziasíthatták, viszonylag későn, kb. ezer évvel ezelőtt (összehasonlításképpen i. e. 9000 körül történt meg az első gabonanövények domesztikálása, mint például a hüvelyesek közül a borsó, vagy a gabonafélék közül a búza). Észak-Európába a középkorban kerülhetett, ahol hidegtűrő tulajdonsága miatt válhatott népszerűvé. Hazánkba közvetlen átadói délkelet-európai török-tatár népek lehettek. Erre utalnak magyar nevei: a hajdina (ném. Heidekorn = pogány gabona), pohánka (pogány gabona), haricska (görög gabona), tatárka, tönkő, kruppa. Utóbbi években a gluténmentes és reform diéták miatt vált népszerűvé, de azoknak is érdemes vele barátkozni, akik csak kíváncsiak érdekes ízekre és itthon is megtermő alapanyagokra (bár jelenleg kis területen termesztik hazánkban). Számos bioboltban kapható a nyers szemes hajdina, amely hántolt és szárított, egyéb kezeléseknek nem vetik alá a magot.
Idáig főleg liszt formájában találkoztam vele, például a japánoknál kedvelt soba tészta vagy a francia hajdinapalacsinta alapanyagaként, de itt volt az ideje barátkozni vele szemes formájában is. Intenzív, szinte földes íze miatt nekem eléggé kívánkozott mellé valami gyümölcsös.
Hozzávalók
- 125g szemes hajdina
- 3 ek olívaolaj
- 1 citrom zöldséghámozóval meghámozott héja és kifacsart leve
- 75g mogyoró
- 50 gr főtt gesztenye
- 100g aszalt vörösáfonya
- 1 csomag petrezselyem felaprítva
- 1/2 gránátalma magja
- 3 ek szemes hajdina
- 3 ek napraforgómag
- fél tk barnacukor
- só, bors
[1] Az alaposan megmosott háromszög formájú magokat kétszeres, sós vízben, fedő alatt pároljuk, amíg meg nem puhulnak (kb.10-12 perc). [2] Kis serpenyőbe 3 evőkanál olívaolajat öntünk, beletesszük a citromhéjszeleteket, és addig melegítjük az olajat, amíg gyöngyözni nem kezd. Ezután félretesszük, majd ha teljesen kihűlt, kivesszük belőle a citromhéjat, és csak a citromos olajat tartjuk meg. [3] A mogyorót forró, száraz serpenyőben enyhén megpirítjuk, a papírvékony héját finoman ledörzsöljük a mogyoró szemekről, majd egy nagyobb késsel enyhén felaprítjuk. [4] A leszűrt hajdinát egy tálba helyezzük, rászórjuk a mogyorót, a főtt gesztenyét, a vörösáfonyát, a petrezselymet és a gránátalma magokat. Meglocsoljuk a citromos olajjal és a citromlével, sózzuk, borsozzuk. [5] A tetejére ropogósnak: abban a serpenyőben, amiben a mogyorót pirítottuk, megpirítjuk a hajdinát, a napraforgómagot és a cukrot (1-2 perc alatt megbarnulnak). Ezzel szórjuk meg a salátát.
Ha tetszett a poszt, nézz bele az első saját szakácskönyvembe, ha nem szeretnél lemaradni a posztokról, akkor kövess Facebookon vagy Instagrammon is!